Pörög az agyam, ma végre megy a munka. Igaz, hogy még csak alig több, mint 1000 karaktert írtam a miniatürizálásról (nagyjából háromszor ennyit tervezek, de meglátjuk mennyi lesz belőle). Elolvastam majdnem egyhuzamban 4 tanulmányt, blogokat böngészek és online könyveket bújok.

Ami a legviccesebb, a korábbiakkal ellentétben most nem megy mások gondolatainak szabatos fordítása és hivatkozása - a mi témánk annyira különbözik a modern művészetektől vagy a kora bronzkori sírmellékletek értelmezésétől, hogy a sok-sok apró foszlányból minduntalan újabb és újabb szintézisek születnek. Kalandozik a figyelmem, de nagyjából sikerült egy szűkebb területre fókuszálni. Mondjuk ebben sokat segített, hogy nap közben korlátozták a netet - de ugyanannyira idegesítő, hogy a pdf-ek és e-könyvek csigalassúsággal töltenek be (ha éppen betöltenek).

De a lényeg: születik a cikkrészlet, és ez nagyon jó érzés! Néha még én magam sem értem, mit írok, nem értem, honnan érkeznek a gondolatok - olyan, mintha valaki suttogna a fülembe, és segítene egyedi módon megragadni a lényegét a kérdésnek. Aztán átolvasom még egyszer, finomítok rajta egy picit, és: HEURÉKA! Ez szuper! :) Kicsit sok az idegen szó, de valahogy jól esik. Úgy látszik, a Mesterem szeret latinul beszélni...

Ilyenek (ha hülyeség, szóljatok, most még ki tudom javítani):

A miniatürizált tárgy a szó szoros értelmében művészi alkotásnak tekinthető, mivel – ontológiai értelemben – kizárólagos funkciója a szimbolikusság, a kapcsolódó jelentéstartalom sűrítése és ezen esszenciára való emlékeztetés. Fizikai, érzelmi és fogalmi tartalmából, általános evokatív természetéből fakadóan megvan az a képessége, hogy egyfajta „alternatív” teret és időt teremtsen: eszméket, ideákat, emlékeket rögzítsen, identitást fejezzen ki, társunk legyen saját érzelemvilágunkban, és folyamatosan gondolkodásra késztessen.

Viszont délelőtt lejártam a lábam, most már fáj a hátam (hiába a gerinckímélő párna), zsibbad az agyam, úgyhogy kötelező jelleggel beiktatok minden estére 20 perc jógát (mondjuk most net nélkül nehéz lesz, nem vagyok olyan profi, de talán a napüdvözlet menni fog). Eddig is csináltam ímmel-ámmal, de most olyan lesz, mintha saját magam lennék saját magam személyi edzője. Mozogni kell!

 Sok kép a szerdai gyors net bekötésig nem nagyon lesz. Nem győzöm kivárni, míg feltölt...