Kipróbáltam az elmetérképet egy olyan rutinfeladathoz, amit korábban megoldottam néhány listaponttal egy cetlin (mikor valamivel végeztem, egyszerűen kihúztam a listáról). Már önmagában motivált az, hogy egy újfajta gondoltai struktúrát (valóban kognitív térképet) készíthetek, és a saját fiókjaimnak…

Egy újabb ajándék a Gondviseléstől. Most csak ezt a bejegyzést hozom onnan - ki fogom próbálni! http://www.mindenmegtanulhato.hu/az-elmeterkep/ (Persze, hogy a legbonyolultabb ábrát választottam! :))

Kissé remegnek a kezeim, mikor ezt írom, mert éppen jógáztam az előbb egy kicsit. Semmi komoly vagy megerőltető nem történt, mindössze 5, némileg módosított napüdvözletet végeztem Laruga Glaser instrukciói alapján. Tudom, hogy rettenetesen elhanyagoltam, jobban mondva elhagytam magam. Hónapok óta…

Ha az ember túl sokáig hagyja ki a mindennapjaiból azt, hogy leüljön átgondolni, mit is vitt véghez és milyen következő lépések várnak rá másnap (vagy hosszabb távon), előbb-utóbb egy olyan mókuskerékben találja magát, amelyben mindig csak rohan, úgy érzi, hogy bár állandóan dolgozik, mégsem halad…

Nem mindig kell küzdeni - csak legyél szüntelen mozgásban. Mára ezt üzenem magamnak.

Úgy látszik, mostanában minden mindenre rímel (egyébként máskor is, csak vannak időszakok, amikor az ember fogékonyabb a jelenségre). Mindenki keres, mindenki talál, mindenki próbálkozik - így vagy úgy, de mindannyian küzdünk. Y generációs probléma? Nem vagyok benne biztos, de van egy olyan…

Megint hosszúra nyúlt a csend. Október 21-én leadtam egy cikket (pont határidőre!), majd hátradőltem, hogy megtanuljam élvezni egy kicsit a jól elvégzett munka édes örömét - aztán feje tetejére állt minden. Depresszió, letargia, nulla munkakedv - a napok pedig csak vánszorognak. Pedig a rutin…

Na, hát itt vagyunk ismét... Kereken egy hét telt el azóta, hogy legutóbb posztoltam. Mentségemre szóljon, hogy minden nap rengeteg dolog történt, de nem akarok mentegetőzni. Minden nap meg kellett volna oldanom, hogy írjak ide legalább egy pár sort - eddig így szólt a fogadalmam. Be kell látnom…

"Mert minden egyes nap, melyet nem a mélyben ücsörögve, hanem létrádat építve töltesz, élettel tölti el a lelkedet." - Kocsis Gábor: Nulla dies sine linea - avagy a biztos sikernek nincsen titka (avagy: hogyan másszunk ki a gödörből?) A mai napom majdnem eltelt alkotás (írás) nélkül. Kipucoltam…