Kipróbáltam az elmetérképet egy olyan rutinfeladathoz, amit korábban megoldottam néhány listaponttal egy cetlin (mikor valamivel végeztem, egyszerűen kihúztam a listáról). Már önmagában motivált az, hogy egy újfajta gondoltai struktúrát (valóban kognitív térképet) készíthetek, és a saját fiókjaimnak…

Kissé remegnek a kezeim, mikor ezt írom, mert éppen jógáztam az előbb egy kicsit. Semmi komoly vagy megerőltető nem történt, mindössze 5, némileg módosított napüdvözletet végeztem Laruga Glaser instrukciói alapján. Tudom, hogy rettenetesen elhanyagoltam, jobban mondva elhagytam magam. Hónapok óta…

Ha az ember túl sokáig hagyja ki a mindennapjaiból azt, hogy leüljön átgondolni, mit is vitt véghez és milyen következő lépések várnak rá másnap (vagy hosszabb távon), előbb-utóbb egy olyan mókuskerékben találja magát, amelyben mindig csak rohan, úgy érzi, hogy bár állandóan dolgozik, mégsem halad…

Megint hosszúra nyúlt a csend. Október 21-én leadtam egy cikket (pont határidőre!), majd hátradőltem, hogy megtanuljam élvezni egy kicsit a jól elvégzett munka édes örömét - aztán feje tetejére állt minden. Depresszió, letargia, nulla munkakedv - a napok pedig csak vánszorognak. Pedig a rutin…

Lassan négy napja írom ezt az egy bejegyzést... A "kinti" életem a szokásosnál meglepően rendszerezettebbnek tűnik, egyre ritkábban csapongok, egyre ritkábban érzem a késztetést arra, hogy "valami mást csináljak, mint amit". Nem tudom, minek köszönhető ez az állapot, de élvezem. És még többet akarok…

"Mert minden egyes nap, melyet nem a mélyben ücsörögve, hanem létrádat építve töltesz, élettel tölti el a lelkedet." - Kocsis Gábor: Nulla dies sine linea - avagy a biztos sikernek nincsen titka (avagy: hogyan másszunk ki a gödörből?) A mai napom majdnem eltelt alkotás (írás) nélkül. Kipucoltam…