Kipróbáltam az elmetérképet egy olyan rutinfeladathoz, amit korábban megoldottam néhány listaponttal egy cetlin (mikor valamivel végeztem, egyszerűen kihúztam a listáról). Már önmagában motivált az, hogy egy újfajta gondoltai struktúrát (valóban kognitív térképet) készíthetek, és a saját fiókjaimnak megfelelően rendezhetem el benne az információt.

Középre került a kulcsszó - az a platform, amihez kapcsolódóan különböző feladatokat kellett ellátnom (a kutatócsoportunk honlapjáról van szó egyébként). Három különböző dolgom volt mára: két új bejegyzés előkészítése, megszerkesztése és megszövegezése, valamint egy régebbi hiba javítása.

A középső "gyökérből" ez a három feladat három főágként indult ki, majd a hozzájuk kapcsolódó alfeladatok (képek letöltése, kiválogatása, prezentációk átnézése, szövegek fogalmazása, stb.) ezek levelei lettek. Nem színeztem, nem rajzoltam, csupán felrajzoltam egy olyan, nem lineáris struktúrát, ami sokkal jobban modellezi a gondolkodásmódomat, mint bármilyen más lista.

Így most nem is érzem azt, hogy kaotikus az agyam: mindennek megvan a helye, minden minden alá rendeződik (mint egy könyvtárfában), és visszakeresni is sokkal könnyebb, mi hiányzik még.

Érdekes módon észrevettem, hogy a bal felső sarokba került feladatról újra és újra megfeledkeztem. Ez egyrészt valószínűleg azzal is összefügg, hogy egy már sokadjára javított probléma újbóli korrigálásáról volt szó (szívem szerint már hagytam volna a fenébe a sok szőrszálhasogatást - lényegi, minőségi változást a mostani sem eredményezett), részben pedig talán annak, hogy én agyban mindig balról jobbra haladok - mint ahogyan írok. A bal a múlt, a lezárt feladat, a jobb a jövő, a még elvégzendő. Ezentúl figyelni fogom azt is, hogy ha ilyen fát rajzolok, van-e valamilyen rendszer az ágak felkerülésének sorrendjében.

:)